Jean-Luc Godard: Passiójáték (1981-82)

Tartalom:

Jean-Luc Godard a következő szavakkal foglalja össze röviden a film "cselekményét" az eredeti nagyjátékfilmhez szorosan kapcsolódó, s azt kiegészítő, magyarázó és értelmező A Passiójáték című film forgatókönyve (1982) című video-esszéfilmjének végén: "Egy munkáslányt elbocsát a főnöke. A lány szerelmes lesz egy külföldibe, aki filmet rendezni jött Franciaországba. A főnök felesége szintén szerelmes lesz az idegenbe. A férfi sehogy sem talál rá filmjének témájára, noha tucatnyi lehetőség kínálkozik a számára."

"Jean-Luc Godard filmjeinek különleges sajátossága, hogy létfontosságú szerepet tulajdonít a gesztusnak, annak, hogy minden a folyamatban, a cselekvésben születik. Az ábrázolás folyamatának bemutatásáról van szó, ezért véleményem szerint Jean-Luc Godard filmjei nem a reprezentáció módszeres dekonstrukciói, hanem éppen ellenkezoleg, a reprezentáció folyamatából születo alkotások. Ennek szemléltetésére kiváló példa, valóságos képes Jean-Luc Godard-enciklopédia a Passiójáték (1981-82) . Munkafilm lévén a Passiójáték (1981-82) az összerakás, a szétszedés és újraépítés folyamatát illusztrálja és fokozza a végletekig. Nagyon egységes murol van szó, amelynek az elokészületek pillanataiban felvett befejezetlen éloképek az emblémái. A Passiójáték (1981-82) jó alkalmat adott arra (is), hogy Jean-Luc Godard egyszer és mindenkorra radikális megoldást találjon a forgatókönyv problémájára. Jean-Luc Godard a cselekményt olyan történetek sokaságából építi fel, amelyek nem fonódnak egymásba, hanem szétválnak, ismétlodnek, váltakoznak, és így a történetek egymásnak felelnek és megfelelnek: azok a magyarázó részek, amelyek a hagyományos forgatókönyvekben a cselekmény továbbvitele érdekében minden csomópontnál jelen vannak, itt nem szerepelnek. Éppen hiányuk teremti meg a film cselekményét és azt, amit történetnek lehetne nevezni. Mivel egyetlen esemény sem az ugyancsak lehetséges többi esemény kiszorításával játszódik le, hanem szubsztanciájában és környezetében jön létre és nyilvánul meg, az eseményeknek nem pusztán a cselekmény egy elemeként, hanem önmagukban is van értékük. Nem válnak le az elbeszélo anyagról és a cselekmény továbbvitelét csak annyiban határozzák meg, amennyiben találkoznak és alárendelodnek más, velük egyidoben zajló, de ugyanolyan értékes, építo és a történet szempontjából fontos eseményekkel: a film egy mozgásban lévo teljességként tárul elénk, egy olyan hajtókerékké válik, amelynek minden alkatrésze mozog. Az elbeszélés muködés közben, a gépezet fogaskerekeinek lemeztelenítésével tárul fel és nyer értelmet. A film így nem az elbeszélo folyamat eredményeként vagy csúcspontjaként értelmezheto, hanem önnön mozgásából születo alkotásként. A forgatókönyv pedig csupán segédeszközzé válik." [in: Nathalie Jallade-d'Andrea: "Jean-Luc Godard és a fenomenólugosok - módszertani kérdések" c. tanulmány nyomán; a tanulmány teljes terjedelmében is olvasható az Interneten, linkje megtalálható a Jean-Luc Godard filmklub programjának alján lévő cikkcím-gyűjteményben]