... legendás Piszkos tizenkettő szárjának:
John Cassavetes-nek
és a legendás Megbilincseltek sztárjának:
Sidney Poitier-nek
a főszereplésével,
a romantikus Hosszú, forró nyár rendezőjétől:
Martin Ritt-től
bemutatjuk a korai
A város széle (1957)
című filmet ...

"Képtelen lennék nem realista filmet forgatni. Nem tudok ezzel a módszerrel dolgozni, de csodálom azokat, akik képesek rá. Úgy gondolom, hogy Frank Capra [Mr. Smith Goes to Washington - Becsületből elégtelen (1939)] rendkívül tehetséges, hogy Ernst Lubitsch [Ninocska (1939), Lenni vagy nem lenni (1942)] sok filmje kitűnő ... s az embernek szüksége van ilyen filmekre a változatosság kedvéért. Ha csak realista filmeket forgatnánk, a világ rettenetesen szomorú lenne. De nekem egyedül erre van tehetségem, és ha ilyen filmekre nem lenne többé szükség, abbahagynám a filmezést, mert más nem érdekel." - mondta 1961-ben A kamera mögött című cikkében John Cassavetes az első játékfilmjének, a New York árnyai-nak leforgatása után. Minden műfajban születtek nagyszerű filmek, semelyik műfaj sem alávalóbb a másiknál, csupán az egyik filmbarát az egyiket szereti jobban, a másik a másikat - az egyik filmrendező az egyikért lelkesedik jobban, a másik pedig a másikban tud maradandóbbat alkotni...

Véleményem szerint azonban csupán kétfajta filmre / "filmtípusra" érdemes igazán sok időt és energiát "pazarolni":

• az egyik csoportba tartoznak az időtlen remekművek, az úgynevezett "filmtörténeti klasszikusok" (New York árnyai [1959] , Arcok [1968] , Férjek [1970] , Egy hatás alatt álló nő [1974], Egy kínai bukméker meggyilkolása [1976] , Premier [1977] - csak hogy a példáknál is John Cassavetes filmjeinél maradjunk),
• a másik csoportba pedig azok a filmek tartoznak, amelyek ugyan nem remekművek, nem is egyedülálló filmtörténeti klasszikusok, de "tisztességesen" elkészített filmremekek, az úgynevezett "kismesterek" alkotása (A bűn utcája [1956], A város széle [1957], Hosszú, forró nyár [1958] , A hallgatag ember [1967] - csak hogy párat megemlítsek, s hogy az itteni példák sorában se kanyarodjunk el túlzottan a most bemutatásra kerülő filmalkotástól).

Martin Ritt tipikus prototípusa a hollywood-i stúdiórendszer áldozatává vált filmrendezőknek. Nem alakíthatta ki egyedi jellegzetes stílusát, hanem mindig az adott stúdiórendszer aktuális, napi stílusirányzatainak kellett "megfelelnie"... Mivel tehetséges rendező volt, meg is tudott felelni. Megtette azt, amire John Cassavetes képtelen lett volna. Beállt a sorba. Ma már senki sem gondolná, hogy a komor, feszített képi világú, A város széle [1957] című rakparton játszódó filmdráma John Cassavetes-szel és Sidney Poitier-val a főszerepekben azonos rendező keze alól került ki, mint a legendás, könnyeden romantikus hangvételű Hosszú, forró nyár [1958] című melodráma Paul Newman-nal és Orson Welles-szel a főszerepekben. Pedig igen, s ráadásul szinte egyidőben készültek.

[ Írta: Pentelényi László ]